Történetünk
2003-ban kezdődött. Abban az évben érkezett hozzánk a Gold & Brill kennelből Cha Cha Cha nevű
tibeti terrierünk. Egyből elneveztük Benjinek, arról a fimben szereplő kutyáról, aki
hihetetlenül okos volt és napokon keresztül vándorolt. Hogy hová, már nem emlékszem.
Mindig is „kutyás” voltam, mindig is akartam egy kutyát, de soha nem lehetett. Mert vagy a
szüleim nem engedték, vagy nem olyanok voltak a körülmények. De mindig arról álmodoztam, hogy
lesz majd egy kutyám, aki nagyon okos lesz, nagyon barátságos, hűséges és egyébként is mindenben
a legjobb lesz.
Persze a valóság egész más. Megérkezik egy ilyen apróság, aki még csak véletlenül sem csinált semmit úgy, ahogy én azt elképzeltem. Benji nagyon okos volt….de nem engedelmes. Igazából mindent jobban tudott, mint én, és szerinte nekem kellett volna alkalmazkodnom hozzá, és nem neki hozzám. Ezt persze minden körülmények között a tudomásomra is hozta. Szerinte nem abba az irányba kell menni, nem azt kell enni, ami otthon van, nem kell visszajönni, ha hívom és nem is kint kell pisilni.
Kezdő kutyásként nem egyszer gyűlt meg a bajom a pár kilós kis „akarattal”. De mindezeket leszámítva nagyon boldog voltam, és imádtam is őt. Szép lassan tanultunk, én tőle, ő meg tőlem. Azóta már több kutya boldog tulajdonosa lehettem, és sajnos több kutyától meg is kellett válnom…mert elindult a „szivárvány hídon”….de mindig megmaradtam a két fajta, a tibeti terrier és a bearded collie mellett. Bár volt egy kitérőnk is. Volt egy gyönyörű cavalier king charles spániel kislánykánk is, Dalma. Ma már az életem nagy része a kutyák körül forog. Kutyakozmetikus lettem, és kutyatenyésztő. A Tibeti terrier és a bearded collie nagyon megragadott bennünket, a jellemük, a külsejük, a hihetetlen ragaszkodásuk.
Csak egy kutya?
"Időről időre azt mondják nekem: Ébredj fel, ez „csak egy kutya”! – nem értik, miért teszi meg az ember ezeket az utakat, miért invesztál ilyen sok időt és érzést, vagy miért veri magát költségekbe, amelyek a „csak egy kutyá”-val járnak. Legbüszkébb pillanataimból néhányat a „csak egy kutyának” köszönhetek. Sok óra telt el, amikor egyedüli társaságom „csak egy kutya” volt, de egyetlen pillanatig sem éreztem magamat mellőzve vagy egyedül. Életem egyik legszomorúbb pillanatát a „csak egy kutya” idézte elő, és a sötét napokban a „csak egy kutya” volt az, akinek barátságos érintése jóleső érzéssel töltött el, és erőt adott átvészelni azt a napot. Ha te is azt gondolod, hogy ez „csak egy kutya”, akkor feltehetően olyan mondatokat is ismersz, mint „csak egy barát”, „csak egy napfelkelte” vagy „csak egy ígéret”.
Ez „csak egy kutya”, aki barátságból, bizalomból és merő hamisítatlan örömből a lényeget hozza az életembe. „Csak egy kutya” felébreszti bennem a részvétet és a türelmet, ami engem jobb emberré tesz. „Csak egy kutya” vesz rá arra, hogy korán keljek, hosszú sétákat tegyek, és vágyakozva tekintsek a jövőbe. Ezért számomra és az olyan ember számára, amilyen én vagyok, ez nem „csak egy kutya”, hanem minden remény és jövőbeli álom megtestesítője, kedves emlékek és a jelen tiszta élvezete. A „csak egy kutya” megmutatja bennem a jót, és eltereli a gondolataimat. Remélem, hogy mások is megértik egy napon, hogy ez nem „csak egy kutya”, hanem valami, ami nekem emberiességet kölcsönöz, és többé tesz, mint „csak egy ember”.
Tehát ha legközelebb hallod azt a mondatot, hogy „csak egy kutya”, akkor mosolyogj, mert ők ezt „csak” nem értik. Ha a szemébe tekintesz, elfelejted minden félelmedet, gondodat, szomorúságodat és problémádat, mert a kutyák nekünk olyan szárnyakat adnak, amelyek nekünk soha nem voltak és soha nem lesznek."
Richard Dehmel